Berecz Zsuzsa szócikke a Színház folyóirat Ellenállás-szótárában
Egyetemi infrastrukturális problémákra kívánt rámutatni a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola hallgatóinak akciója 1987-ben. Az oktatás növekvő színvonalával és a rohamléptekben fejlődő hallgatói létszámmal a főiskola infrastruktúrája nem tudott lépést tartani, aminek élő példája volt, hogy a könyvtárban egyszerre csak tízen tartózkodhattak, ami egy 3-4000 fős főiskola esetén abszurd körülménynek számított. Annak érdekében, hogy ezt a belső problémát kifelé is megmutassák, a diákok különféle önszerveződő csoportjai a hozzájuk csatlakozókkal látványos performanszot valósítottak meg. Egy őszi napon több százan gyűltek össze az épület előtt és mentek be tízesével a könyvtárba, majd csatlakoztak ismét a sor végéhez, ami az épületen kívül, az utcán kanyargott. A végtelenített, több órás, nyomásgyakorló performansz láthatóvá tett egy problémát, erős közösségérzést és a változtathatóság élményét adva a diákság számára.
A demonstrációt spontán vita követte, amelynek során a könyvtár bővítéséhez további követelések társultak: a szűkös kollégiumi férőhelyek bővítése, valamint a leharcolt, kis tornaterem helyett az akkor már az ország egyik legjobb testnevelési képzéséhez méltó tornacsarnok építése. A vitában aktívan vett részt a főiskola reformista szellemiségű KISZ-csapata és egy bizonyos Ma Csoport is, melyből később a FIDESZ szombathelyi főiskolai szervezete nőtte ki magát.
A nyomásgyakorlás sikerrel járt. Fontos volt, hogy a hallgatók saját egyetemi struktúrájuk, környezetük alakítását tették a követeléseik középpontjába, és ezen keresztül gyakorolták a (főiskolai/egyetemi) polgárosodást. Ez a folyamat ekkor már országosan zajlott. A szombathelyi akció része volt az 1988-as költségvetési tervezethez kapcsolódó civil nyomásgyakorlásnak, amelybe különféle egyetemek kapcsolódtak be saját speciális, helyi követeléseik megfogalmazásával, demonstrációk szervezésével. A hallgatók alulról szerveződő, közvetlen demokráciát próbálgató, független érdekképviseleti szerveződései [1] évekkel előzték meg a politikai szinten majd csak 1989-ben végbemenő rendszerváltást[2].
[1] ld. még ehhez: K. HORVÁTH ZSOLT: Az egyetemi demokráciáról, Café Bábel, 22. évf. 74. sz. / 2013.
[2] A szöveg alapjául Vágvölgyi András mozgókép-pedagógus, az akkori reformista KISZ munkájában résztvevő főiskolai diák közlése szolgált.
Más, egyetemi ellenálláshoz kapcsolódó példákat találsz a teljes cikkben: