Szabad Európa TV-ről a Színház.net-en

NAGY KLÁRA: SZABAD? EURÓPA?

TV Free Europe / Szabad Európa TV

2020. július, Színház.NET

A Szabad Európa TV nem hazudtolja meg saját honlapján közzétett manifesztóját. Miközben kihúzza a lábunk alól a talajt a trash eszközeivel, aktívan foglalkozik a szabadság és a változás lehetőségeivel, a rendszerváltás és a jelenünk között fennálló viszony (újra)értelmezésével.

Hosszasan lehet arról gondolkozni, hogy milyen változásokat hozott a karantén a hazai színházi életbe, szerencsére ezt ezen a felületen is többen megtették1. Ipari mennyiségben bukkantak fel előadásfelvételek az archívumokból, megerősödtek és újraalakultak a kánonok, mindenki annyi előadást töltött le, amennyit nem szégyellt és amennyit elbírt az internete. Friss bemutatók is létrejöttek, a színházak a mennyiségi dömpinget szuperlatívuszokkal igyekeztek hangsúlyozni, megszülettek a világviszonylatban is új, színháztörténeti jelentőségű, egyedülálló jelzőkkel hirdetett előadások. Mivel azonban sokan csak hiánypótlásként, kényszerhelyzet szülte formaként gondolnak a koronavírus alatt létrejövő színházi előadásokra, kifejezetten kevés alkotás van, ahol a rendhagyó forma létrejöttét koherens alkotói választással, ne adj isten művészeti hitvallás eredményeképpen lehetne értelmezni, így a mennyiségi kultúrafogyasztás lassan csömört okozott. Szerencsére találkozhattunk ellenpéldákkal is, például Adorjáni Panna és Láng Dániel Közelebb előadásával vagy a Szabad Európa TV-vel.

A Szabad Európa TV egy közösségi, kísérleti online tévécsatorna, ami hét stúdió közös munkájából született. Nemzetközi csapatról van szó, magyar, német, dán, osztrák és szlovák alkotók dolgoznak együtt a projekten, melynek kiindulópontját a rendszerváltás és az azóta eltelt harminc év adja. Két magyar, egy budapesti és egy szombathelyi stúdió is működik, a résztvevő szervezetek többségét ők, azaz a Pneuma Szöv., a KÖME – Kulturális Örökség Menedzserek Egyesülete, a Pneuma Vizuál, a BOHÉM Klub, az ELTE Savaria Egyetemi Központ Vizuális Művészeti Tanszék és a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium Mozgókép- és Animációkészítő szakának tagjai alkotják. Maga a folyamat a koronavírus előtt kezdődött, és 2021-ig fog tartani. A sajátosan rugalmas formátumból adódik, hogy még így is jobban alkalmazkodik a karantén kereteihez, mint a legtöbb, direkt erre a helyzetre reakcióként létrejövő előadás. A horizontális szerveződés összekapcsolja az alkotókat, és úgy ad közös identitást, hogy semmit sem vesztenek egyediségükből. Ha valamire megtanított a karantén, az a kis közösségek szerveződésének ereje és jelentősége, az összekapcsolódó helyi csoportokban létrejövő szolidaritás fontossága. A horizontális szerveződés rugalmassá és kreatívvá tesz, a status quo kibillenésének lehetőségét hozza el. A Szabad Európa TV alkotói távol kerülnek a sokszor normaként értelmezett alkotói hierarchiától, és irányt mutatnak a jövő színháza felé, ami új formákat keres, ami kockázat nélkül ad lehetőséget a kísérletezésnek, és ami rugalmasan reagál akár egy világjárványra is.

A Szabad Európa TV adásait reggeltől estig a honlapjukon lehet elérni. Rendes tévé formátumról van szó, azzal a különbséggel, hogy itt a reklámok helyett akváriumban úszkáló ebihalakat nézhetünk az adások között, sőt még egy antireklámba is belefuthatunk. Vérbeli trash a Szabad Európa TV, amit az alkotók már a műfajválasztással is jeleznek. A Netflix és a TikTok korában tévét alapítani remek fricska, az alkotók formát választanak a tartalomhoz, ami a formanyelvileg meglehetősen poros hazai színházi kultúrában fellélegzésként hat. A trash még a Szabad Európa TV adásainak stabilan gyenge pontját, a technikai malőröket, az akadozó adást is magába tudja olvasztani. Mi annál nagyobb trash, mint amikor nem tölt be rendesen a trash?

Mindent megkapunk, amit egy TV-től várnánk, csak épp fordított előjellel. Akciófilmként 15 másodperces Kerítés Bondot, családi videós nosztalgiahullám helyett Gerhard Richter-féle múltrombolást látunk, a betelefonálós akasztófa egy betű után véget ér. Minden stúdió más és más formanyelve(ke)t preferál, hasítanak a változtatható hátterű Zoom beszélgetések, de a fotófilmek, a vegyes technikával készült roncsolt videók és eredeti dokumentumfilmek is hangsúlyos szerepet kapnak. Egyszer maguk az alkotók is megjelennek egy térben, a közös videóhívások kedves kínosságával koccintanak a közös munkára, majd folytatódik a megszokott műsor.

A Szabad Európa TV nem hazudtolja meg saját honlapján közzétett manifesztóját. Miközben kihúzza a lábunk alól a talajt a trash eszközeivel, aktívan foglalkozik a szabadság és a változás lehetőségeivel, a rendszerváltás és a jelenünk között fennálló viszony (újra)értelmezésével. Személyes kedvencem a Ghost Hour, amelyben a lepedő segítségével létrehozott múlt szelleme bolyong az utcákon, miközben rendszerváltás-korabeli beszélgetések hangzanak el. Egyrészt érdekes és informatív kordokumentumokat ismerhetünk meg, másrészt a program hülyét is csinál a kedves nézőből, mivel nem engedi meg a csendesen moralizáló hümmögést, amivel az értelmiség újra és újra rácsodálkozik arra a tényre, miszerint a politikai vezetőinknek harminc év alatt sok mindenben megváltozott a véleménye. Az adásokban sokszor eredeti felvételeket használnak, nézhetünk korabeli német műsort a berlini fal leomlásáról, hallhatjuk Stefan Heym Alexanderplatzon elmondott beszédét vagy David Hasselhoff legendás, villogó dzsekiben előadott Looking for Freedom dalát. A társadalmi változás igénye nem csak a múltidézés szintjén jelenik meg, informálódhatunk többek között az Utcáról Lakásba Egyesület és A Város Mindenkié lakásszegénység ellen küzdő munkájáról. Emellett a műsornak egész erős forradalmi hangulata van, az Internacionálé különböző feldolgozásai is elhangzanak, és meglehetősen sokszor jön szóba a forradalom, mint például az 19.56-kor kezdődő revolutionary minutes, azaz a forradalmi percek műsorban.

Minden stúdió a saját társadalmára jellemző témával köti össze a rendszerváltást változó hosszú és minőségű videókban. A Szabad Európa TV alkotói jól érzik, hogy a harmincéves rendszerváltást még épp meg lehet menteni a történelemmé válást kísérő kínos pátosztól, lehet vele viccelni és bírálni is. Végül egy mozaikos, sokfelé mutató trashbe és retróba csomagolt kérdésfelvetés-csomagot kapunk, a formai sokféleség szorosan összekapcsolódik a tartalmi diverzitással. Természetesen a több napon keresztül tartó adásokat képtelenség a maga teljességében befogadni, mindenki a maga érdeklődésének és idejének megfelelő Szabad Európa TV-képét alakítja ki, sose jön létre stabil benyomás.

Amikor befejezem ezt a kritikát, a tévében legnagyobb értetlenségemre épp egy E. T. figurát húznak át az autóúton.

© 2022 TV Free Europe